2009. december 30., szerda

Ünnepek 3

Minden évben a szokásos menetrendet követik ünnepeink. Először édesanyámékhoz megyünk karácsonyozni, ahol nővéremékkel közösen ünneplünk, majd onnan átmegyünk anyósomékhoz, ahová Feri huga Klári is eljön. Első napunk így telik.

Kis kitérőként szeretném megemlíteni a MI Sanyi bácsinkat. Sanyit már régóta ismerjük, apósommal dolgozott régen együtt az Ikaruszban. Sanyi élete úgy alakult, hogy egydül él, nem nősült meg. Van neki 3 lánytestvére, mégis minket tekint családjának. Nagyon szeretik őt a gyerekek és mi felnőttek is. Hetente többször is megfordul nálunk, egyik ok, hogy rendbe tegye a kertet, másik pedig hozzon nekünk valamit. Ez a valami mindig időszakos, nyáron a kertjéből málnát, paradicsomot, paprikát, és mindent, amit termeszt, mert szinte mindent csak nekünk termeszt. Évente több kiló málnát is kapunk, és mondhatni isteni. Mikor már leérett a málna, akkor Balatonszelet terem a helyén, és az Aldis alma is mindig nálunk landol, meg persze a kalácsot is mindig rátukmálják, és elhozza nekünk. Ez csak töredéke, üres kézzel sosem jön. Egy ideig próbáltam lebeszélni róla, mára már nem teszem, ő így szereti. Idén volt 65 éves, és mi megleptük. Levittük a tanyára, és csináltunk neki egy kis bulit. Nagyon meg volt hatódva, mondta ennyi szeretetet még sosem kapott senkitől.
22-én ő segített összerakni nekem a pinpongasztalt, szeretem, ha segít nekem, olyan jó vele beszélgetni is. Kérdeztem, hol lesz szenteste, mondta otthon egyedül. Akkor még nem sejtettem, hogy apósok olyan döntést hoz, amin mindannyian nagyon meghatódtunk. Sanyit meghívta magukhoz 24-e estére, hogy töltse velünk az estét. Sanyi elfogadta és nagyon jól érezte magát. Hazafelé olyan aranyosan mondta, hogy neki ez a meglepetések éve volt, és mennyire jó esett ez neki. Néha milyen aprósággal lehet egy embernek nagy örömet okozni.


Visszetérve a délelőttre Anitáéknál voltunk. Megfogadtam, hogy csak "Pozitív" gondolataim lesznek. Szerencsére anyu már egy kicsit jobban volt a kemós hét után, így közöttünk, velünk tudott ebédelni, amit mi készítettünk Anitával. Sajnálta, hogy nem tudott akkora felhajtást csinálni, de kit érdekel ez ilyenkor, a lényeg, hogy együtt voltunk. Szegénykém csak akkor sírta el magát, mikor aputól megkapta a kedvenc Parfümjét, és megígérte neki, hogy igyekszik elhasználni. Olyan jó ilyenkor, hogy a gyerekek ott vannak, mert mind az öten, igaz kettő már nem is olyan kicsi vidámságot vittek a levegőbe, így apuéknak is jó kedvük volt.

Kora estét BArna nagyszülőknél töltöttük hasonlóan jó hangulatban, mint anyuéknál. Idén a gyerekek is nagyon jól viselkedtek, sorolták is, hogy előző évhez képest mik voltak azok, amikkel nem idegesítettek már minket. Az előző év nagyon emlékezetes volt, mert akkor a szülői jézuska kicsit megkésve jött ugyebár, és ezt a gyerekek idén nem nagyon akarták megreszkírozni.
Az ajándékoknak mindenki nagyon örült, még annak ellenére is, hogy idén már nem egy totálisan megpakolt autóval indultunk haza.




2009. december 23., szerda

Ünnepek 2



Advent második hétvégéje is nagyon sűrűre sikeredett. Péntek este mialatt mi egy alapítványi vacsorán vettünk részt, addig a gyerekek sógornőmmel elmentek megnézni az Artúrt. Nem igazán értem, miért olyan filmeket készítenek, melyben a gyerekek halálra rémülnek.
Éppen Valcsi volt, aki félt, de előző héten, mikor anyósomék elvitték őket a Karácsonyi ének című filmre, mindannyian rettegtek a végére. Sajnos erről a filmről tudtam, hogy ilyen, csak azt nem, hogy megnézik.
Szombaton a gyerekek édesanyáméknál aludtak, mert akkor este egy baráti társasággal tartottuk szokásos évvégi "focibulinkat". Ezekkel a srácokkal focizik Feri év közben. Nagyon jó kis csapat, a szilveszterezni is együtt fogunk velük idén. Szerencsére a gyerekek nem aludtak otthon, így nem volt reggel ébresztő, nem mondom, hogy nem esett jól. Kellett is az alvás, mert utána kezdődött a fekete leves.
Rohanó napok, rohanó hetek, és mégis megálljt kellett intenünk pár napra. Persze azért ekkor sem unatkoztam, mert kitaláltam erre a pár napos itthonlétre is valamit, illetve Kolim is kitalált nekem egy kis programot.
Kolim sajnos kötőhártyagyulladást kapott el, amit még csak elviseltünk volna, mikor valami másik nyavalya is kitört rajta. Anyai megérzésképpen mentem fel megnézni éjszaka őt, mikor felült, és közölte, hogy kér egy tálat. Voltam elég fürge, és a vödörért szaladtam. Megtöltötte. Szegényt nagyon sajnáltam, le is vittem a szobánkba. Ezen az éjszakán nem ez volt nála az utolsó, vagy még 6* hányt. Feri önfeláldozóan szaladgált a tállal, miközben én szegénykét gondoztam. Nem mondom, hogy kialudtam magamat. Feri másnap utazott Hollandiába 3 napra. Szép kilátások, de ez volt.
Szerencsére másnap már ez a baj elmúlt Kolinál, de a szeme nem gyógyult. Egyre csak azt kérte legyek vele és olvassak neki. Azért nem könnyű három napon át feküdni, tv és könyvolvasás nélkül. Szerencsére egy szemorvos ismerősöm kislányával táncolunk, aki hozott is Valcsi táncára másik gyógyszert. Igaz ez a tánc sem volt zökkenőmentes, Valcsika is panaszkodott a hasára. Balettra beküldtem vele egy zacsit, biztos, ami biztos. Hát biztos is volt, mert 20 perc után megjelent kezében a zacsival. Rendes gyerekek, ő utána sem kellett takarítanom. Irány haza, 2 beteg gyerek, Fecó jól volt, Feri viszont már Hollandiában. Jó kilátások éjszakára. Ilyenkor szoktam Ferit megkérdezni, hogy mit csinálnék, ha lenne még egy kis újszülött, amit annyira mondogat mindig. Persze ő csak legyint, hogy úgyis megoldanánk. Persze, megoldanám, mert ő éppen elutazott.
Valcsikának másnap lett volna a karácsonya az oviban. Szerencsére az éjszaka zökkenőmentes volt, a reggelen voltam kicsit tanácstalan. Valcsika felült az ágyban, életvidáman, kipihenten, és közölte, hogy neki már semmi baja, és meggyógyult. Kolim pedig nagyon sírt, mert egyre jobban fájt a szeme. Vele irány az ismerőshöz a MÁV kórház, de mi legyen Valcsival? Mindig itthon hagytam, ha valami kis baja volt, de ez volt az az alkalom, mikor másképp döntöttem. Délben még betelefonáltam, mondták minden ok, jól ebédelt és semmi baja. Azt hiszem jó döntés volt.

Kolika drágánknak pedig sajnos a kötőhártya mellett szaruhártya sérülése is volt, így átment kalózosba és egy napra le kellett ragasztani a szemét.
Neki pedig délután kezdődött az iskolai karácsonya, amire szintén kérdés volt, mit csináljak. Végül ő is ott volt, és hősiesen végigcsinálta az egy órás műsort. Annyira készültek, olyan aranyosak voltak a gyerekek, le a kalappal Réka néni előtt, hogy a tanulás mellett ilyen szép műsort állít össze a gyerekeknek.

Mára már ezen a betegségen is túl vagyunk, egy Varázsovis közös karácsonyozáson is, illetve egy fantasztikus céges bulin is, mely érdekesen kezdődött, miután leesett hirtelen majd 20 centis hó. Ennek ellenére csak egy ember nem tudott eljönni. Kedves kollegáim még arra is figyeltek, hogy éjfél után felköszöntsenek születésnapom alkalmából.

Sajnos valahogy az idei szülinapomon nem voltam csúcsformában, nagyon sok minden zsúfolódott össze az utobbi napokra, de miután Feri meglepett egy "Légy pozitív" kártyával is, így megigértem, hogy betartom.
Összességében sikerült felkészülni az ünnepekre, már nagyon várta Feri is, hogy kicsit együtt lehessünk végre, és kipihenhesse magát.
Miután a fenyőfánk már kedd este szépen díszelgett a nappaliban, és a gyerekeknek már nem kellett iskolába menniük, illetve megérkezett és összeraktuk Sanyi bácsival a meglepcsi pinpongasztalt a pincében, így tényleg felkészülten vághattunk bele az ünnepekbe.

2009. december 11., péntek

Adventi éneklés

Varázsovi, tényleg varázsos. Valcsikám szeptember óta heti rendszerességgel látogatja. Egyik decemberi délelőttön nekünk, szülőknek is részünk volt egy kis rendhagyó közös programban. Még nem tudtam, mit jelent, így érdeklődve vártam az eseményt. Nem számítottam arra, amit kaptam érzelmileg. Mióta Ferivel együtt vagyunk azóta számunkra a karácsony mindig valamiféle rohanás, mindig ekkorra tetőződik a munka is, nemhiába, panaszkodni nem lehet, ha valaki leginkább karácsonyi dekorációval foglalkozik. Idén több dolog is fokozta még a feszültebb állapotot, így nem mondhatom, hogy néha nem érzem magunkat túlpörögve. Talán az otthoni harmóniát sikerül megtartani, próbáljuk a munkával kapcsolatos problémákat nem hazahozni, de azért ami érezhető, azt nem tagadhatjuk le. Erre az időpontra esett a Varázsovis adventi éneklés.
Mi szülők körbeültünk, és mint régi hagyomány, énekelni kezdtünk közösen. Először is a gyerekek elénekelték azt a dalt, amivel minden péntekjük indul.
"Jó napot, jó napot, kívánok! Ébrednek bennünk a nagy álmok, nyílik a szívünk a jóra, váltsuk most együtt ezt valóra!"
Már ettől is meghatódtam, de mikor elénekelünk egy igen egyszerű Boti bácsis dalt, és gyerekek, felnőttek együtt játszottuk, még a könnyeimet is elkezdtem nyelni.
"Az adventi koszorún egy kis gyertya ég, költözzön a házunkba, csend és békesség!"
Mióta ezt a dalt megtanultuk, és a gyerekek veszekedni kezdenek, halkan elkezdem énekelni nekik. Már van hatása.
Hiába is akarjuk, hogy otthon nyugalom legyen egy ekkora családban valaki mindig nyüzsizik, és ez így is van jól. De ekkor és ott a Varázsoviban olyan jól esett elfelejteni mindent, kikapcsolódni, és csak a gyerekeket figyelni, a mosolygó és vidáman csillogó szemeket. A végén középre tették az adventi koszorút, lekapcsolták a villanyt és kis kottafüzetből közösen énekeltünk karácsonyi dalokat. Az egyik óvónéninek olyan szép hangja volt, még a karom is borsódzott.
Köszönet Erika néninek, hogy mi is és gyermekeink is ilyen szép élményekkel lehetnek gazdagabbak.

2009. december 6., vasárnap

Ünnepek 1

Szerethet egy háromgyerekes anyuka a gyerekei közül valamelyiket jobban? Hát nem, de másképp igen. Olyan különbözőek, mindegyikben mást imádok a legjobban. Mikulás ünnepségre készültünk, és Fecóra éppen felsegítettem egy inget.
-Anya, most akkor én úriember leszek?


Hát igen, Fecóm próbál talpig úriember lenni, persze ezt a tulajdonságát leginkább nem itthon, hanem az osztálybeli csajoknál és Réka néninél kamatoztatja, eléggé eredményesen. Egyik dolgozatnál, mikor a megy szóval kellett mondatot írni, Fecó mondata így hangzott. "Réka néni iskolába megy." Kapott is egy mosolygós fejet a mondata fölé. Azért hízelegni nekem is tud, mindent megtesz, hogy csak mellé feküdjek. Igaz előnyeben is van, mert ő bitorolja az emeletes ágy alsó szintét, Kolihoz már nehezebben mászom fel, úgyszint Valcsi galériájára.
Kolim pedig annyira édes, hogy nagyrészt elolvadunk tőle, mikor éppen nem morog, mert azt nagyon tud.

-Anya, van itthon sütink, mert én szeretnék kikészíteni a Mikulásnak egy kis innivalóval.
És a mi drága gondoskodó Kolink még meg is melegítette a tejet, és kiírta egy papírra, hogy a Mikulásé. "Finom volt!"
Mikor Fecó éppen nem az úriember korszakát éli, és éppen megdorgálom valamiért, azonnal fellép védelmére Barna Kolos Ügyvéd Úr, aki Barna Fecó védelmére szakosodott egy továbbképzésen. Még akkor is mellé áll, mikor a leszídás oka Kolos macerálása és kalapálása. Koli a nyafizás után mégis kitalálja, miért ne szídjam Fecót. Nem könnyű nálunk valakit megdorgálni, a másik mindig mellé áll.
Szóval Kolimra panaszom sincsen, mondtam is neki jó férj lesz belőle. Szorgalmas, mindig segít, a jutalomcsokik is őt illetik általában, figyelmes, humoros, kedves, édes..., minden szép és jó. Persze ő nem tágít aziránti nézetei mellől, hogy ő gyereket csak úgy szeretne, hogy örökbefogad, mert akkor nem kell nősülnie.

Hát Valcsi? Nem egyszerű eset. Idén azért volt magára büszke, mert nem mondta el azt a verset a mikulásnak 25 gyerek és 25 felnőtt előtt, amitől tavaly a szék alá sűllyedtünk.

2008. Mikulása
"Kiskarácsony, nagykarácsony,
van-e kolbász a padláson,
Ha nincs kolbász a padláson,
nem ér semmit a karácsony,
Jaj de szép az akasztófa,
ragyog rajta a sok hulla,
itt egy sípcsont, ott egy hulla,
jaj de szép az akasztófa"

Idén, mikor megint kiállt, mindenki minket nézett röhögve. Felejthetetlen élmény volt, még Mikulás is meglepődött.

Ma reggelre hozzánk is ideért a Mikulás. Egyszer, mikor nagyon felvilágosultnak érezték magukat a fiúk, kijelentették, hogy ők tudják, hogy nincsen Jézuska, és Mikulás. Ok, mondtam, akkor nincsen, de ajándékot sem hoz senki. Kicsit elgondolkoztak, azóta újra van mindkettő.
Édes gyerekcsivitelésre ébredtünk, boldogan néztek bele a kiakasztott csizmácskába, és szaladtak is le újságolni mit kaptak. Mi csak egymásra néztünk, Feri a "milyen jó lenne még egy" szemével. Utána már nem nagyon hagytak aludni. Meg is fogadtam, ha még a közeljövőben költözünk, hatalmas ágyunk lesz, hogy kényelmesen elférjünk. Igaz Valcsinál nincs akkora ágy, amit nem lakna be. Ritkán, mikor lejön, én kiszorulok, és általában hajnalban Feri is kijön a nappaliba, mert őt is kitúrja.
Estére mi is kaptunk mikulás ajándékot tőlük, a félig megcsappant csokikészletükből nekünk is juttattak.

Délután pedig a nagyszülőkkel közösen ünnepelhettük a Ferenc napot. Fecó konyhatündérem segített a főzésben, már ügyesedik, nem darálta bele a sonkába az ujját. Hála Stahl Juditnak fantasztikus sonkakrémlevest főztem. Ehhez a receptjéhez mindent meg lehetett kapni, és még tudtam is, hogy mi. Anyunak is nagyon izlett, sajnos neki mostanában nem annyira csúszik az étel, de kapott étvágygerjesztőt. Nem tudom minek köszönhető, de egy hete erőre kapott. Anitával összefogtunk, és beszereztünk neki egy-két dolgot. Nagyon jól bírta a délutánt. Így újra jókat nevetett velünk és olyan jó volt ezt látni. Sajnos szeretett apukámat néha le kellett állítani, mikor éppen ecsetelte a nagatívumokat. Anyunak erre nincsen szüksége, de hát azt hiszem az öregedő férfiakra kicsit jellemző már, hogy talán szeretik sajnáltatni magukat. De hát már ezt megszoktuk nála, majd kicsit formálgatom. Kívánok még sok ilyen közös Ferencnapot, úgy érzem, most újra ég a hitünk lángja amit néha kicsit mi is elveszítünk.

2009. december 5., szombat

Ferencek

Kisgyerekként, mikor még csak egy Ferencet ismertem, édesapámat, nem voltam elájulva ettől a névtől, nem gondoltam, hogy egy valakit, akivel leélem az életemet majd, azt is így fogják hívni. Aztán még észbe kapni sem volt időm, már apósom, és mindhármuk örömére fiam is Ferenc lett.
Boldog névnapot mindannyiuknak.
És ami a legnagyobb öröm számomra, és gondolni sem mertem volna, holnap újra együtt fogjuk ünnepelni nálunk minden nagyszülővel, akik közül egy héttel ezelőtt, mikor Ferim felvetette az ötletet, édesanyám miatt nagyon izgultam.

2009. december 2., szerda

Agyrázkódás kipipálva

Mikor régen lovagoltam, és egyszer leestem a lóról, a taktika az volt, hogy azonnal vissza kellett ülnöm. Ez akkor sikerült is, hiszen ha történik az emberrel valami rossz, nem véletlenül mondják, hogy újra meg kell csinálni jól, és így kitörlődik a negatív. Az egy évvel ezelőtt történtekre 12 hónapot kellett várnom, ami miatt ma tudat alatt is nagyon izgultam. Egy éve egy céges mikulásparty-n Fecó agyrázkódást kapott. Nagyon megilyedtem, nem kívánom még egyszer ezt az állapotot átélni. Tudtam, hogy ez idén nem fordulhat elő, és azt is gondoltam, hogy ezen már régen túl vagyok, de kiderült mégsem. Elkerülhetetlen, hogy a gyerekek szaladgálnak, de én nem tágítottam, és minden mozdulatukat figyeltem. Igaz nem voltam egyedül, a többi szülő is szigorúan felügyelt. Szerencsére megúsztuk. A galériában ahol a rendezvény volt olyan kemény a beton, hogy Fecó feje nem bírja. Idén szerencsére nem találkoztak.
Mikor tavaly bekövetkezett a baj, Fecó nem tudott lábra állni, és teljesen úgy nézett ki, mintha részeg lenn. Mikor megkérdeztem mennyi 2+2, és azt válaszolta, hogy 5, akkor tudtam, nem viccel.
Már csak Kolim síelésétől tartok, pedig tudom nem kellene, de már most stresszelem magam, mi lesz, ha újra eltöri valamilyét. Persze ez nem lesz így én is tudom, és nem is lehet így.

2009. december 1., kedd

Nem mindig második

Fecó született előbb, persze csak egy picit, Fecó volt a nagyobb, nem kicsit, Fecó mászott hamarabb, Fecó állt fel hamarabb, Fecó csinált mindent előbb, de nem biztosan, ellenben Koli kivárt, de utána neki minden ment. Valahogy Fecó mindig "szerencsésebb". Neki sikerül kitűnőnek lenni, igaz Koli csak a némettel maradt le, Fecónak sikerül jobban futnia, Fecónak sikerül nem eltörnie a lábát, és még sorolhatnám. Nem könnyű Fecó testvérének lenni, ha csak ezt néznénk. Csodálom is Kolit néha, és próbáljuk elhumorizálni a helyzetet.
Tavaly, mikor még csak százalékos volt az értékelés, és Kolimnak néha pár százalékkal rosszabb lett néha elkedvetlenedett, mert Feci kijelentette, hogy ő mindenben jobb. Koli kapott is az alkalmon, hogy visszavágjon, mikor neki sikerült valami jobban. Persze azért csak olyan testvériesen. Meg is beszéltük, hogy nálunk Fecó a legszebb, a legokosabb, a legszuperebb, és mindenki csak második lehet. Még akkor is, ha jobb valamiben, de mi kineveztük Fecót az örök legjobbnak. Ez már nem esett annyira jól neki, de Koli azóta nevetve mondja, hogy ha jobban is teljesített, mint Fecó, hogy azért ő csak második. Talán őt nem is flusztrálja ez annyira, inkább ösztönzi. Ezzel szemben Fecón nagyon látszik, hogy nem szeret veszíteni, és azt sem ha nála valaki jobb. Hát ezt is meg kell szoknia.
Tegnap megkapták az olvasás felmérőt, és kérdeztem Kolit, hogy sikerült? Boldogan mondta:
"Anya ötös lett, és képzeld, Fecónak csak négyes, és én jobb lettem, mint ő!"
És anyai szívem igazán örült, mint mindig, mikor Kolim kicsit jobban teljesít.
Fecónál pedig néha nem baj, ha bekap egy rosszabb jegyet, mert jó, ha érzi, hogy valamit tennie is kell a jó jegyekét, igaz még ha ez azon is múlik, hogy olyan szólásokra kell jelentést találnia, amit még én sem ismerek.