Aggteleki Nemzeti Parkban jártunk 1.

Nagyon régi vágyam volt már, hogy végre elmenjünk közösen a gyerekekkel az Aggteleki cseppkőbarlangba. Gyerekkoromban sátoroztunk ott szüleimmel, és nagyon kellemes emlékeim vannak a hellyel kapcsolatban. Amúgy is nagyon szeretem a barlangokat, hiszen pár évig barlangásztam is hobbi szinten, igaz ez azért kicsit más. Ildi barátnőmékkel közösen megszerveztünk egy 4 napos túrát. Vendégszobákban laktunk, és ettünk, amitől nem 100%-ig voltunk elájulva, de nem erre szeretnék emlékezni, így ezt nem is részletezném.

Már indulásunk napján felfedeztük Aggteleket, annak is játszóterét és barlangját. Innen egy 1 órás túrát lehet tenni, melyen bevezetőként részt is vettünk. Még az 5 gyereket is lekötötte a túra, nagyon érdeklődve figyelték a kisérő előadását. Másnap reggelre a jósvafői oldal 2 órás túráját terveztük be.

A gyerekek már előre megtervezték, ki melyik szobában alszi. Egy emelet volt a mienk, négy szobával. Fecó, Koli és Legus aludt együtt, míg Valcsinak Boti jutott. Nekem természetesen Feri, nem is panaszkodom.

Este mikor végre ágyba tuszkoltuk a gyerekeket, leültünk kicsit borozni, és megtervezük a másnapot. Feri talált egy jó programot Jósvafőn, kenyérsütéssel egybekötött falusi séta és kirándulás. Túravezető: BÉLA.

Másnap gyalogosan elindultunk Jósvafőre, majdnem lekéstük a barlangvezetést, mert valami nagyokos áttette a jelzéseket, és így kicsit eltévedtünk. Még én is tátottam a barlangban a számat, annyira szép volt. Ez az oldal sokkal tisztább, itt fehérebbek a cseppkövek. Abban a teremben, ahol a koncertek szoktak lenni, a vezetőnk lekapcsolta a világítást. Hát félelmetes lehetett ide először még fáklyákkal lejutni. Kicsit eszembe jutott, mikor én barlangásztam, és sötét, szűk járatokon keresztül kúsztunk, másztunk hosszú órákon keresztül.

Gyors ebéd után megérkezett az a bizonyos Béla, akit még azt hiszem sokáig fogunk emlegetni. Végigsétáltunk az erdőn keresztül, végül eljutottunk egy saját maga épített kis helyre, ahol megkezdődött a kenyérsütéshez való felkészülés. Gyerekek gyúrtak, dagasztottak, szitáltak, mindezt Béla vezetésével, mi felnöttek bele sem szóltunk. Hihetetlen hogy foglalkozott velük. Az öt elevenség csak bámult, és tett mindent úgy, ahogy kellett.

Amíg váruk, hogy megkeljen a kenyér, elvitt minket megmutatni Jósvafő nevezetességeit. Azért hihetetlen, hogy a 3 lóval hogy be tudta adagolni nekünk, hogy az egy ménes, és a faluházat is, mit egy hatalmas épület. Imádtuk Bélát, ettük a szavait. A semmiből egy napos kiselőadást tartott és még érdekes is volt.

A faluházban még a pottyantós WC-t is kipróbálhatták a gyerekek.

Azért Valcsi nem volt annyira elájulva. Emlékszem nálunk is ez volt a telken, mielőtt bementem kisöpörtettem apukámmal. Ma már csak nevetek ezen.

Majd lassan elkészült a kenyérlángos és a kenyér is. Gyerekek nagy örömmel fogyasztották.

Utolsó sétaként Béla elvitt megmutatni nekünk a templomukat, illetve a temetőt. Még arról is tudott előadást tartani, hogy hol volt egy hatalmas fa, és most mi van a helyén. Gyerekekkel együtt ettük a szavait, de azért kitaláltuk, hogy Laci barátunk, aki Nagykovácsiban lakik, ott is ki fog találni valamit, és ő lesz a helyi BÉLA. Van 2 libájuk, az lesz a libatelep, és hasonlók. Este 9-ig faltuk a szavait, és még arra is rávett minket, hogy másnap biciklivel nyugodtan tehetünk egy túrát, már ő is volt 100 fővel is. Izgatottan vártuk.

Megdöntöttük a csúcsot

Felvetettem Ferinek, hogy jó lenne elugrani anyuhoz, de csak pár órára, mert éppen egy kezelés utáni héten volt túl. Nem akartam zavarni nagyon ötödmagunkkal, mert gondoltam jobb, ha pihen, mert ha mi megyünk, mindig sürög forog. Ferinek nagyon tetszett az ötlet, kiegészítve azzal, hogy menjünk biciklivel. Minden nagyon szép, csakhogy anyuék ugye nem a szomszéd utcában laknak, hanem Budatétényben. Gyorsan fejszámoltam magamban, de akkor sem lett az út kevesebb 25 kilóméternél, csak ODA. Hát igen, de még vissza is kell jönni. Még eddig is ok, de a Dunaparttól egy magas emelkedő vezet hozzájuk. Nekem minden indok eszembe jutott, hogy ez miért hülyeség, de az én véleményemre senki nem volt kiváncsi. Igaz a végén már meg is sértődött Feri, és mondta, hogy akkor hagyjuk az egészet. Azért igazán ezt sem akartam, így hát újra kerekekre szálltunk reggel 10-es indulással, és elindultunk a nagy útra.

Első megállónk a Hungária kőrúton lévő McDonalds volt, itt jól megreggeliztünk.
Fojtattuk utunkat, megcsodáltuk a Lágymányosi hídról a Dunát, majd egy enyhe oszlopütközés után megálltunk fagyizni. Imádom Kolimat, legfőképp, mikor a bicikliút közepén az elválasztósávon halad. Időnként középen oszlop is van. Hát az közeledett, én gondoltam Drágám kikerüli, mikor ő meg éppen arra gondolt, hogy van egy lottószelvénye és ki kellene tölteni. Ezt közölte is velem, csakhogy még hátra is fordult hozzá, mivel én mentem mögötte. Szegénykémet az oszlop állította meg. Azért megúsztuk, a fagyi gyógyír volt a kínokra.


A Dunapart nagyon szép a bicikliútról, ami szinte végigvitt anyuékig. Egészen az emelkedőig, ott találtunk egy nagyon enyhén emelkedő utcát, és azon feltekertünk kisebb-nagyobb szünetekkel. Végül nyertünk, és megérkeztünk kb 3/4 2-re. Jött egy kis ebéd, egy kis elszundítás a részemről, egy kis macskázás a gyerekek részéről, és következett a hazaút.

Visszafelé a Dunaparton találtunk egy jó kis pihenőhelyet, persze 3 fagyi és 2 Mohito társaságában ücsörögtünk egy kicsit.

Következő megállónk a Kopaszi gáton volt, megnéztük milyen szépen felújították.

Onnan egyhuzamban hazatekertünk, mert beigértük, ha időben hazaérünk, lehet PS-ezni. Persze visszafelé is volt egy kis ütközés, Valcsi az eget bámulta, miközben jött egy fa. Szegénykém repült egy nagyot, én meg az úton álló két nénit jól leszúrtam, hogy miért nem állnak arrébb. Kicsit ciki volt, mert az út szélén álltak teljesen. Azért remélem bocsánatot kértem tőlük.
Kérdeztem Fecót, hogy nem fáradt-e?
- Anya hogy lehetnék fáradt, hajt a PlayStation.
Hát igen milyen dolgokkal lehet néha bíztatni a gyerekeket.

Összességében, mikor hazaértünk 52 km volt a hátunk mögött. Igaz nagyon húztam előtte a számat, de nem bántam meg, nagyon büszke vagyok a gyerekek mellett magamra is. Harminc foknál is melegebb volt, mégis kibírtuk.

Örömömre kitalálták, hogy célozzuk meg idén a 60 km-t. Engem nem kérdeztek, mondták nincs szavazati jogom. Hát igen, ennyit erről. Majd edzem magam lelkileg is.

Videók

Egyik nap eszembe jutott, hogy előveszem a régi videófelvételeket. Gondoltam Valcsikának megmutatom a kórházi felvételt, talán még én sem láttam. Valcsika születésénél elaltattak, így érdekes volt visszanézni, mikor fürdetik, először öltöztetik kisruhába, és apja először tartja a kezében. Most tudtam meg, hogy Valcsika még ki sem bújt a hasamból, már felsírt. Ahogy apa a kezében tartotta, azonnal elhallgatott, csak néztek egymásra. A kórházban már később én is felvettem kamerára, olyan édes volt, csak feküdt, és nézett. Visszaemlékezve Valcsika sosem sírt. Nagy baba volt, talán ennek is köszönhető, már a kórházban, ezt is a felvételből tudtam meg, 100 grammot evett.
Még a srácok is örömmel ültek oda nézni a felvételeket, a legboldogabbak persze akkor voltak, mikor ők is megjelentek a képen. Még ők sem voltak csak másfél évesek. Most visszanézve, érdekes, mennyire megmaradt az egyéniségük. Koli már akkor is bohóckodott, míg Feci a főnököt játszotta. Valcsika meg csak szép csöndben elnézegette őket.
Másnapokon is elővettünk filmeket, jó kis közös program volt.
Persze Feri természetesen újra felvetette a 4. gyerek elméletét.....

Balatoni bringatúra

Pénteken este letettük Csopakon egy kedves ismerősünknél a kocsit, majd rögtön indúltunk tovább Tihanyba, ahol az első 2 éjszakai szállásunk volt. Füreden azonnal belebotlottunk a Borhetekbe, így kénytelenek voltunk kicsit elidőzni. Sajnos itt a bicikliutat sem lehetett használni, mert a pavilonok és a sok járókelő elfoglalta, de azért pár pohár borral kárpótoltuk magunkat. Tovább már napnyugta után mentünk, így a tihanyi kaptatót sötétben tettük meg, nem mondom, hogy könnyű volt. Nagyon örültünk, mikor megtaláltuk a szállásunkat, lepakoltunk és elmentünk vacsorázni.

Fecóm már akkor panaszkodott, hogy fázik és fáj a feje. A pincérhölgytől kaptam gyógyszert, mert persze nem vittem magammal, tarcsinak, ha este belázasodik. Szerencsére csak hőemelkedés volt, így átvészeltük az éjszakát. Másnap azért beadtam neki neocitránt, így estik teljesen jól volt. Napközben sétáltunk Tihanyban, majd délután elkerekeztünk egy szőlősön át Sajkodra strandolni, majd visszamentünk borozgatni, hattyútetetni és fagyizni Füredre. Persze visszafelé újra megmásztuk a tihanyi kaptatót, mondhatni már sokkal jobban ment.

Másnap továbbindultunk, átkompoztunk Szántódra,

és a tervezett helyett 45 km-t kerekeztünk, egészen Balatonkeneséig. Persze nem hajtottuk a gyerekeket ostorral, volt fagyi, játszás, újságolvasás, kóla, minden, ami kell. Fantasztikus volt látni a Balatont a keleti oldal legsarkából, és hihetetlen volt, visszanézni, hogy mennyit kerekeztünk egy nap. Ezen a részen még sosem jártam, itt csak bicikliút visz, kocsival nem lehet ide eljutni.

Sajnos nem mindenhol volt bicikiút, ez igazán csak ott volt zavaró, ahol a főúton kellett menni. Egyik helyen valami majom Valcsit le is nyomta az árokba, szerencsére csak lassan mentünk.

Kenesén szerencsére találtunk szállást, igaz nem könnyen. Azt hittük a skacok kidőlnek, helyette a panzió kertjében a trambulint strapálták le, és még este társasoztunk is. Nem tudom mennyit kellene menni ahhoz, hogy kifáradjanak. Azért édesdeden aludtak reggelig, mikor végre elaludta.

Utunkat a várható eső miatt egy nappal lerövidítettük, persze ez a 45 km/napnak is köszönhető. Így utolsó napra már csak 26 km maradt. Szerencsére aznap még volt olyan szép az idő, hogy pár órát strandolhattunk is, és fürödtünk is a Balcsiban.

Szerencsére Fecó már a második napon kilábal a nyavajájából, így ez nem zavarta meg a kis túránkat, melyen összességében 110 km-t kerekeztünk. Drágáink annyira aranyosak voltak, egyáltalán nem is nyafogtak, igaz Koli azért néha megemlítette, hogy mennyire hiányzik neki a PlayStationja. Egyre ügyesebbek útközben, már ritkábban kellett mondanom nekik, hogy ne a szembelévő sávban menjenek, és jobb lenne, ha felfelé néznének. Összességében nagyon meg voltunk velük elégedve, Feri annyira fel is dobódott, hogy rá sem ismertek a cégnél. Nagyon örülők, hogy idén a gyerekekkel itthon maradtunk, és kicsit sportosabb programokat szervezünk. Nekem sem árt a dolog azt hiszem.

Gecse papáékkal a tanyán

Ez a nyaralás még a biciklitúra előtt volt, csak kicsit nehezebben állt rá a kezem.

Anyukám mostanában nem nagyon szeret idegen helyre menni, de anyósomék tanyája az a hely, amit ismer, és szívesen eljön velünk. Már előre megterveztük, hogy egy hetet apuval és a gyerekekkel együtt eltöltünk ott. Majdnem közrejátszott a kezelése, de mégis összejött az utazás. Kis gond csak Vackor kutya volt, de mivel annyira szeretik, és jó kutyus is, mondtam, nyugodtan hozzák el magukkal. Így ők is nyugalomban vannak. Nem csak Vackor kutya volt a +1 fő, hanem elvittük magunkkal Krisztikét is Jolcsiék kislányát, Valcsi nagy barátnőjét, illetve Lívia is jött.

Az idő, mint szinte egész nyáron csodálatos volt, 2 fürdőbugyin és egy pólón kívül semmire nem is volt szükség.

Az is nagyon jó volt, hogy anyu itt sokat tudott pihenni, nem kellett semmit csinálnia, igaz néha segédkezett a főzésben. Nagy szüksége van most a pihenésre, mert a kemó igazán kifárasztja a szervezetét, ő pedig nem egy egyhelyben ülő alkat. Jókat úszkált a medencében, és talán próbált kicsit többet is enni. Sajnos az étvágya mostanában visszaesett, pedig nagyon vigyáznia kellene a súlyára. A tanyát azért is szereti nagyon, mert annak ellenére, hogy tompán lát csak, itt tudja mindenről, hogy mi merre van.

Kolim olyan édes volt, mikor magától elvonult anyuval az egyik szobába, és felolvasott neki az állatos könyvéből, amit kölcsönzött a könyvtárból. Anyuval annyira szeretik egymást, ha nekem nem is akar olvasni, a mamának mindig. Egyik nap anyu jött velünk éppen valahova, mikor Koli megfogta a kezét, és mondta neki:

- Gyere Mama, majd én odavezetlek a kocsihoz, de most vigyázz, mert jön egy autó.

Nagyon élvezték a gyerekek, hogy Lívia térképet készített nekik, és kincseket dugtak el, amit lehetett keresni, majd átváltoztak kémesbe, és hajkurászták egymást, melyhez a csapat fele napszemüveget vett fel, és vizipisztollyal lőttek. Úgy kifáradtak a játékban, és persze köszönhetően a késői lefekvésnek, 9 óra előtt sosem kelt fel egyik gyerek sem.

A medencét is nagyon élvezték, mikor Kriszti meglátta, hogy sötétedéskor is lehet behúzott tető alatt fürdeni, ha bekapcsoljuk a medencevilágítást, azonnal ki akarták próbálni. Azért már nagyon örülök, hogy ilyen önjáróak a gyerekek, és már olvasni is lehet mellettük.

Mikor Jolcsiék, Kriszti szülei is lejöttek, nagy focicsaták voltak, még én is beszálltam, meg a csajok is. Az nem tudom miért, de mindig a csj-gyerek csapat nyert a férfiak ellen. Lehet, hogy valami bunda volt a dologban???!!!! Szuper kis hét volt, nagy élmény ez a tanya a gyerekeknek, főleg, hogy minden nap mentek Vackor kutyával sétálni a mezőre és az erdőbe.

Augusztus 1-én rendezték meg Jászfényszarú határán a Tarlófesztivált. Különböző alakzatokat építenek bálákból, a gyerekeknek pedig egy játszóteret, labirintust, csúzdát, mászókát. Idén nem hagytuk ki, bátorságpróbán is részt vettek, átugráltak egyik báláról a másikra. Érdekes volt, Fecónál volt a majré. így neki nehezebben ment.

Csak remélni tudom, hogy jövőre ezt megismételhetjük így ezzel a csapattal.

Akarattyai nyaralás

Nyár elején Borka anyukájától kaptunk egy kis családi táborban való részvételre meghívót a két fiúnak. Nagyon helyes szülei vannak a kislánynak, így gondoltam, nem lenne hátrány, ha elmennének 5 napra egyedül a Balatonhoz. Nagyon örülök, hogy így döntöttem. Már az út is szokatlan volt, vonattal mentek le Akarattyára. Eddig csak autós utazásban volt részük, gondoltam így ezt is kipróbálhatják. Egy kis családi nyaralóban laktak, ahol nagy telek volt pont a Balaton parton, a telek felett pedig egy hatalmas park. Minden délelőtt kézműves foglalkozás volt, készítettek képeslapokat, halacskás pólót, béka pénztárcát, festettek köveket is, de volt társasjátéktól kezdve fejtörőkig és a kihagyhatatlan fociig minden. Délutánonként pedig amikor csak tehették strand. Kaptak tőlünk kis pénztárcában zsebpénzt is, amit persze a strandon költhettek el minden hülyeségre. Gondolták anya végre nincs ott, így nem látom, ha a golyóautómatát tömik. Azért ez is kell.
Borka nevelőapukáját nagyon megszerették, mikor kezet fogtak vele búcsúzásképpen, mondták is neki, hogy
- Szia Pistike! - mint kiderült, Réka az ő poharára ezt írta, ami gyerekeimnek nagyon tetszett, így attól kezdve így hívták.
Azért dagadt a mellünk a büszkeségtől, mikor csütörtökön a telefonban Réka azt mesélte, hogy Pisti meg fog minket kérdezni hogyan neveltük a srácokat, hogy ilyen okosak, mert teljesen el van ájulva tőlük. Órákig társasoznak IQ tornát játszanak, illetve bármi érdekli őket, még a szorzótáblát is fújták a harmadikos lányokkal a strandon. Hát igen, matekagyuk az van.
A strandolást is nagyon élvezték, a Balaton eddig kimaradt az életükből. Koli ezt nagyon nem is sajnálta, mert nem szereti a hideg vizet, így ő talán nem is ment bele minden nap. (igaz még szerintem sem volt hideg)
Mikor megérkeztünk értük, Pisti tényleg áradozott felőlük, ők is áradoztak Pistiről. Érdekes, mennyire szívükbe tudnak néha zárni egy-egy felnőttet, és mennyire rajonganak érte. Utolsó délután rendeztek egy kis házi vásárt is. Minden nap kaphattak a gyerekek nyomdát különböző dolgokért, pld.: körletrend, stb., és az így összegyűjtött "pontokat" válthatták be ajándékokra.
Kolim annyira aranyos volt, hogy a strandon még Valcsinak is vett egy szép gyűrűt, nekünk pedig mindketten festettek köveket, amelyen az ő csillagképük van rajta.
Nagyon szépen megállták a helyüket ezen a héten idegenben.
Lementünk értük, mert következett a Balatoni biciklitúra immáron édes ötösben.

Hármasban

Azért is örültem, hogy a srácok elmentek nyaralni pár napra, mert Valcsikámmal hármasban maradtunk. Szerintem ő is nagyon élvezte, hogy egyke lehet, de azért a végére már hiányoztak neki a fiúk. Nagyon elszokott attól, hogy nem nyaggatja őt senki. Valcsi januárban múlt hatéves, és nagy döntés előtt álltunk, engedjük-e iskolába, vagy nem. Pont ez a január olyan vízválasztó. Ismerek olyan hat és fél évest, aki iskolás lett, és nem okoz neki gondot a tanulás, és ismerek pont olyat is, akinél mégis jobb lett volna, ha még várnak vele. Valcsika nagyon sokat változott az elmúlt fél év alatt, de még mindig nem tartom érettnek arra, hogy iskolás legyen. Nem a lexikai tudással van a baja, hanem egyrészről a beszéde még nem teljesen hibátlan, köszönve ezt a srácoktól eltanult ikernyelvnek, illetve a játékossága. Szerencsére az oviban mindenki megerősített abban, hogy nem veszítek azzal semmit, ha visszatarom egy évre, sőt nem azzal fog eltelni az első évünk, hogy állandóan veszekedünk, mert még nem képes hosszan koncentrálni a tanulásra, a feladatokra, és nem játszhat annyit, amennyit szeretne.

Mivel Valcsi vegyes csoportba jár az oviban, így szerencsére a barátnői is pont maradnak még egy évig, illetve mikor kezdeni fogja a sulit, éppen a másik két barátnője is ezt a sulit fogja kezdeni. Azért ez sem lesz hátrány, habár ő hamar megtalálja a barátait. Érdekes, annak ellenére, hogy őt mindenki nagyon szereti, mégsincsen sok barátnője, akit igazán annak nevez.

Egyszóval Valcsika még egy évig élvezheti gyermekségét. Próbálom majd legalább ezt az évet kihasználni, beírattam a Varázsoviba, ahová hetente egyszer jár majd a másik ovi mellett, illetve folytatjuk a táncot, ebben az évben már 2*2 órában balett és musicaltánc lesz. Az úszást is szeretnénk folytatni, mert a víz a lételeme, illetve ha még egy év múlva is komolyan fogjuk gondolni a szinkronúszást, ez mind jó lesz hozzá. Ez azért majd az ő döntése is lesz.

Valcsinak talán csak magasságával lesz kicsit gond, már idén is azt hitték róla, hogy másodikos. Szoktunk is poénkodni Judit nénivel az ovónénijével, aki nem túl magas, hogy jövőre Valcsika utóléri, hiszen már most 132 cm.

Azért remélem jól döntöttünk, és Valcsinak csak előnyére fog válni, hogy még nem kell iskolába mennie. Szerencsére nagyon jó oviba jár, és a csoportjukban is lesz 12 nagycsoportos, így sokat fognak foglalkozni velük. Persze azért ő a fiúktól is hihetetlenül sokat vesz át, már persze csak akkor, ha akar.